Azt mondják az okosok…
2009 február 17. | Szerző: Panna*
…párosan szép az élet. Nagy igazság -gondolta a fogacska. Gyorsan mellébújt egy másik 🙂 Pénteken -febr.13-án- kétfogú lett az én kis miniManóm.
6. hónap, fogacska és egyéb huncutságok
2009 február 11. | Szerző: Panna*
Betöltötte a kis drágám a hat hónapot. Szinte hihetetlen, hogy fél év eltelt, és abból a nyeklő-csukló, tehetetlen kis gombócból, rúgkapáló, erős nagybaba lett. Persze tudom ez a különbség még fokozódik majd. De most még csak ámuldozunk rajta, amikor szoptatom -hogy kényelmes legyen-, felteszi a lábait a fotel karfájára, pedig fél éve még az alkaromon elfért. Vagy milyen hosszú amikor a hasamon fekszik elterülve, nemrég még benne bujkált. J Bátran kijelenthetem: igazi nagyfiam van!! J Hat hónaposan egy hetesen és egy naposan kibújt az első fogacskája, illetve a hegye már látszik… J Kis, tűhegyes, pengeéles fogacska. Tehát fogatlan nem lesz az már biztos. Legalábbis egy tuti lesz. J Itt volt nálunk tegnap, hm… Kicsoda is? A sógornőm sógornője J az nekem … szóval ő. Február végére várják a második babájukat. Összekészítettem neki sok-sok kis aprócska ruhát. Na az a ruhaválogatás is megérne egy egész kisregényt… J mikor minden egyes kisruhához emlék fűz. Olyan nehéz megválni tőlük. Még Zsuzsi is beszállt, hogy emlékszel anya? Ebben milyen édes volt, ebben meg… jaaj, ezt ne adjuk már oda….! Pedig csak én vagyok rák, a gyűjtögetés az én feladatom. Az itthoni történések ha lassan is, de alakulnak…Lassan a lakás is rendben lesz már. Bár még mindig van olyan bútorelem, ami nem érkezett meg, de most már bármikor hozhatják azt is. Egyenlőre köszönöm szépen nem szeretnék semmiféle felújításról, festésről vagy bármiről hallani, ami rumlival jár…(Jaj, pedig a fürdőszobát is meg kell valamikor csinálni…) Nem szeretném átrendezni szobákban a szekrényeket sem. Pedig ebben profi vagyok, gondolok egyet és már át is tologatom őket, aztán pár hónap múlva máshova. Végül egy vasárnap reggeli kép, A történet hozzá: Mindenki alszik, kivéve Zolikám és én. Nevetgélünk halkan az ágyban. Kukuccsolunk a takaró alatt, próbálom lefoglalni, mert ilyenkor nagy előszeretettel kiabál. Apácska aludjon kicsit még… szerintem…persze nem sikerül neki. „Birkózni” kezdenek. Na azt a gyönyörűséget, örömet a pici arcán, nem lehet szavakba önteni. De sajnos a kép sem adja vissza. Csattanó a végén, hogy a nagy hancúrozás után, mikor már mindenki kellően ébren volt, Zolikám oldalára fordult, becsukta a szemét, és aludt.
Nem vesztünk ám el…
2009 január 27. | Szerző: Panna*
Adok egy kis életjelet magunkról. Megvagyunk, sőt: jól vagyunk, csak épp iszonyatos a rumli nálunk. Ugyanis lakást rendezünk. Bútorcserével, festéssel és egyéb nyalánkságokkal. De már alakul a helyzet. A konyha készen van. A szobák igaz még atomcsapás alatt, de kitartás, majdcsak…
Közben Zolikám meglepett szépen csendben egy-két új dologgal. ÜL. Na jóó, nem magától, de ha leteszem, akkor ülve marad. És közben vigyorog, pláne, ha a tv távirányítóját megkaparintja. Ügyesen kapaszkodik saját lábába. Aztán egyszer csak eldől és addig-addig ügyeskedik amíg hasra nem fordul. Persze most, hogy ezt így felfedezte, nem akar feküdni. És tudom, hogy nem szabadna, de imád állni is. Épp csak elég annyira tartani, hogy el ne dőljön, és áll. Egyenes lábbal, nem rugózva, nem rogyadozva, csak áll és leskelődik. Tapsolni is tanul. Szépen kinyújtja az ujjait, amikor a Tapsi-tapsi mamának-ot énekeljük. A csattogásokra hangosan nevet annyira tetszik neki. Azt már írtam, hogy az esti lefekvős szertartás része, hogy elköszönünk a falon levő Micimackótól és barátaitól. Épp ma délben, szopi után még üldögéltem Zolikával az ölemben. Ő adta a formáját, ficánkolt össze-vissza, egyszer csak megmerevedett és elkezdett sikkantgatni és nevetni a függönynek. Felfedezte, hogy ott is Micimackóék vannak. Annyira aranyos volt, szinte mondta, hogy figyeljek már oda. Persze van még egy csomó új dolog amiket tud, csak fel sem tűnik. Aztán csak kapkodom a fejem, hogy jéé már ezt is tudja, meg ezt is, meg ezt is …, de ügyes… Foga még mindig nincs, csak nyál, de az rengeteg. Mindenhová keni, mert a kezével folyamatosan a szájában matat. Nem szopja az ujját, csak nyomkodja az ínyét vele. Pedig biztosan készülődik, mert átaludt éjszakák nincsenek napok óta. Nyöszörög sokat álmában, de sokszor fel sem ébred, csak fájdalmasan nyafog. Súlyról és magasságról (hihi de jó, 68 centijével ő meg a magasság J ) szóval ezekről nem tudok beszámolni, mert mostanában nem voltunk mérleg közelében. Bár ha megtalálom, beszúrok egy képet, még karácsony előtt készült, beletettük Zolikát egy óriási bevásárlótáskába és úgy mértük meg horgászmérleggel… J Tájékoztatásul közlöm, imádta, hintázott és nagyokat nevetett közben. Íme:
MOSTMÁRAZTÁNMÉRGESLESZEK
2009 január 14. | Szerző: Panna*
Azt a kutyafáját!! Kezdek begurulni: nem tudok sem az üzenőfalra írni, sem pedig a hozzászólásokra válaszolni…megírom, és nem jelenik meg… L nem tudom, Ti hogyan csináljátok… Csillagbaba: Köszönöm, puszi J Timi: Manókám szilveszterkor volt 5 hónapos, akkor ma épp 5 hónapos és két hetes.
Új év, új felfedezések…
2009 január 9. | Szerző: Panna*
Két nap leforgása alatt egy csomó új dolgot tanult meg a Lurkó. Például sikongatni. Megállás nélkül egész nap. Nem fájdalmában, hanem csak úúúgy mert van ám neki hangja is. Hatalmasakat kacagott hozzá. Ez úgy nézett ki, hogy két sikítás egy kacagás. Igen mókás volt. Először engem is megnevettetett. Aztán csak mosolyogtam, de gondoltam majd megunja… Estére már cseppet sem találtam mulatságosnak… Annál édesebb, hogy megtalálta a lábát. Na jóó ebben kicsit segítettem neki, amikor tiszta pelust kapott, a kezébe adtam a lábát, hogy fogd te, hiszen a tiéd. Azóta is lelkesen fogdossa, ha épp pucér, akkor bekapja és szopogatja a lábujjait J Felöltözve is próbálta, de a zokni, vagy a rugi nem annyira finom. A fülét is meglelte. Fogja és próbálja letépni a helyéről. Kár lenne kinyújtani, szép kis helyes füle van J Először belém nyilallt, hogy biztosan fáj neki, azért csinálja, de tegnap tanácsadáson rákérdeztem, megnézte a doki és nincs semmi látható baj vele. Valószínűbb, csupán tetszik neki, hogy ilyenje is van.ÉÉÉÉs nyújtja a kezét felém, ha szeretné, hogy felvegyem. Ezt már úgy vártam. Talán azért, mert egyfajta megerősítés, hogy kellek neki. Imádom, amikor felveszem és kapaszkodik belém. Szintén imádni való, amikor a pelenkázón fekszik, fölé hajolok, megfogja két oldalról az arcom és odahúzza az ő arcához.Tegnap a tanácsadóban megkapta az utolsó pneumo elleni oltást (de jó, végre 10 hónapig nem szúrják meg) olyan kis hős volt. Nem sírt egyátalán, csak amikor lefogták a lábát azért reklamált kicsit. Délután biztos fájt kicsit, mert sokkal nyűgösebb, bújósabb volt. De éjszaka csak egyszer ébredt fel, akkor is csak szopizott. Kicsit átalakult a napirendünk, most, hogy véget értek az ünnepek, a későn kelések. Általában 3 körül szopizik, 5-kor ébresztő Apának, 6-kor Zsuzsinak. Úgy 7 körül, amikor Zsuzsi elindul a suliba visszabújunk még szopi, kicsi alvás, és 9 körül indulhat a nap. Délig nincs megállás, pörög ezerrel. Általában dél körül, sétálunk egyet. Régebben szinte azonnal bealudt ha sétálni mentünk, mostanában sajnos nagyon nehezen. Bár ez lehet köszönhető annak, hogy kinőtte a babakocsi hordozóját. Illetve itthon jó még, de ha overallt adok rá, akkor nem lehet már beletuszkolni. Így marad a babakocsi alsó része, de ott meg szerintem nem szeret feküdni, mert meg sem mozdul, csak néz, de olyan segélykérően, hogy legszívesebben a kezemben hordoznám (ha bírnám) Az igazság az, hogy az overallt sem szereti, már ha meglátja sírni kezd… L Séta után megint szopi, délután pedig főzünk. Vagy a konyhában van velem a hordozójában, vagy a szobájában a játszó szőnyegen, vagy a mi szobánkban az ágyon, vagy ha nem találom sehol, akkor Zsuzsi kezében J Este fürdés Apával vagy velem, szintén új dolog, hogy már nyúl a játékok után a kádban is. Eddig mi játszottunk a hajóval, busszal és tűzoltóautóval , ő pedig nézte J Pancsi után elköszönünk a szobája falán levő Micimackótól és barátaitól, utoljára a lámpán hintázó bohóctól és megyünk szopizni és aludni. 8- ½ 9 körül alszik. Az éjszakát szinte mindig végigalussza, tehát nem lehet okom panaszra. Csakhogy az adatok sem maradjanak el, 68cm és 8430gr.
Akkor hát talán kezdjük meg az újévet…
2009 január 5. | Szerző: Panna*
Elteltek az ünnepek. Úgy hiszem a legszebb karácsonyt tudhatom magam mögött. Négyesben, boldogan. Karácsony estéjén itthon voltunk. Napközben együtt főzőcskéztünk, nagyon finom lett a vacsora. Mindenki keze benne volt, talán ezért lett olyan jó. Halászlé és aszalt szilvával töltött pulykamell volt a menü. Eredetileg egészben sült süllő volt betervezve, de épp az nem akadt a horogra egész télen. (bocsi Apácska…J…) Szóval. Feldíszítettük a fát, természetesen azt is együtt. Nálunk csak az ajándékot hozza a Jézuska. Zsuzsi most nagyon édes, mert bár együtt vesszük az ajándékokat a családtagoknak, de az övét még a Jézuska hozza. Szerintem tudja, hogy mi a helyzet, csak még el akarja hinni a mesét. Fadíszítés után vacsoráztunk. Persze jó türelmetlenül. Aztán pedig jött az ajándékbontogatás. Nem sorolom fel ki mit kapott, de úgy hiszem mindenki nagyon örült. Zolikám, ahogy vártuk rácsodálkozott a díszekre, a fényekre. Nagyon tetszett neki a csillagszóró. Jól elfáradt, így el is aludt a karomban. Jövőre már azt kell nézni, nehogy magára borítsa a fát J Másnaptól, viszont megkezdődött a család végigjárása. Nem tudom ki, hogy oldja meg, ha több a családtag, mint az ünnep, mi vagy ettünk, vagy autóban ültünk. Fárasztó volt ez így nagyon, de mindenhova el kellett jutni. Vannak családtagok, akikkel szinte csak ilyenkor találkozunk a nagy összejöveteleken. A gyerekek persze jót játszanak, vagy épp rosszalkodnak. Mamák-papák kényeztetik őket minden jóval. Mi felnőttek pedig beszélgetünk. Ettől nem igazán szeretném megfosztani a gyerekeket. Nekem is szép emlékek jönnek elő, ha felidézem gyermekkorom karácsonyait.
Ünnep után újra ünnep: Apácska szülinapja J Az ajándékát hamarabb megkapta, mert nem bírtam (igen én) kivárni, hogy napja legyen. Előtte este pedig sütöttem neki tortát. Nagy fába vágtam a fejszémet, mert nem vagyok egy konyhatündér. Cukrász meg pláne nem. A kedvence a Sacher-torta, így azzal próbálkoztam. Hát tökéletes nem lett, de azért elfogyott. Aznap pedig kirándultunk egy hatalmasat. Nagybörzsönyig mentünk. Ott kicsit sétáltunk, de tényleg csak egy kicsit, mert kutyahideg volt. Hazafelé Szentendrén ebédeltünk, ott is egy csepp séta, aztán haza.
A szilveszter mókásra sikeredett… Kora este vendégeskedtünk a barátainknál. Utána pedig otthon vártuk, hogy éjfél legyen. Természetesen szoptatás közben én is elaludtam, nem csak Manócskám. Zsuzsi a saját szobájában szundikált film nézés közben, Zolit pedig mellettem nyomta el az álom, valami filmet nézett ő is. Egyszer csak hatalmasat ugrott, hogy két perc múlva éjfél. Berohantam Zsuzsit ébreszteni, de alig tudtam felrázni. Koccintottunk, aztán mindenki feküdt vissza. Nem érdekelt senkit a tűzijáték, meg a petárdázás, nem fújtunk trombitát sem az erkélyen. Viszont szerintem gyerekkoromban voltam ilyen kipihent újév napján. Ja és Zsuzsi reggel bánatosan kérdezte, hogy miért nélküle koccintottunk…J Nagyon meglepődött, amikor mondtuk, hogy még pezsgőt is ivott.
Tehát az elmúlt év összegzése az én szemszögemből: nem volt könnyű év, sőt néha nagyon nehéz volt. Sok volt a bánat a bosszúság, de nagyon sok volt az öröm is. Sokat sírtunk, de nagyon sokat nevettünk. A lényeg, hogy nagyon boldogok vagyunk. Minden álmom teljesült, hogy kisbabám született. Hogy van egy nagyon klassz lányom, aki már a kiskamasz kategóriába sorolható, de így imádom, ahogy van. És nem utolsó sorban van egy olyan párom, akit csak álmodhat magának az ember.
Elköltöztem…
2009 február 23. | Szerző: Panna*
Akkor hát: most jött el a pillanat, költözködöm… mégpedig ezentúl a
http://kapaszkodjminimano.freeblog.hu/ leszek megtalálható.
Várok oda szeretettel mindenkit aki kíváncsi ránk.
Oldal ajánlása emailben
X