Köszönjük, remekül vagyunk

2008 január 13. | Szerző: Panna* |

 

Minden nagyon szépen alakul. Voltunk ultrahangon, gyönyörűen látszik minden porcikája Manókánknak. Még a fülecskéje is J. Jókat mosolyogtunk, mert annyira fickándozott a kis drága, hogy alig lehetett megmérni. Sógornőm kísért el, és felvette kamerával azt, amit a monitoron látott. Így bármikor visszanézhetjük mi is. Viszont tele a hócipőm a genetikai vizsgálattal… Erre ugye a korom miatt van szükség, mert olyan vén vagyok már. A papír halom csak nő, de konkrét tanácsot senki sem ad. A genetikai tanácsadáson az orvos szinte szó szerint felelőtlennek nevezett, amikor azt mondtam, hogy nem szeretném, ha kromoszóma vizsgálatot végeznének. Pedig szépen meg is indokoltam. Nem, nem a fájdalomtól félek, hanem attól, hogy a spontán vetélés veszélye kb. 17%-ra nő. (ezt az ismertető írja, amit felvilágosítás helyett kaptam) Ráadásul mire az eredmény megérkezik, addigra a mi kis miniManónk érezhetően fickándozik majd a pocakomban. Kész kisember már most is. Ha jó az eredmény, akkor feleslegesen kockáztatom a kis életét, ha meg ne adja Isten, de nem jó, akkor meg nem tudom, hogy szeretném-e a hátralevő hónapokat rettegésben tölteni. Tehát jó néhány átgondolkodott éjszaka és nap után arra a döntésre jutottunk, hogy megcsináltatom a négymarkeres vizsgálatot, majd egy nagyon jó nevű szonográfus (az ő telefonszámát a terhes gondozáson adta az asszisztensnő amikor csak ketten voltunk) megvizsgálja a babócát. Ezeknek az eredményétől tesszük függővé, hogy hason szúrjanak-e, vagy ne. Ha bármi nem tökéletes, én leszek a legelső, aki rohan és szúrat. Idő van még a döntésre bőven, mert a fent említett genetikus február 20-ra adott időpontot a kromoszóma vizsgálatra.