Ajajj, eltelt megint egy hónap…

2008 április 13. | Szerző: Panna* |

 

Huh, de régen jártam már erre… Annyira telnek a napok, és annyira sok a tennivaló, hogy szinte ünnepnapnak számít, amikor huzamosabb ideig le tudok ülni kicsit olvasgatni, írogatni. Egy hónapja újra dolgozni kezdtem, na nem annyira esik jól, de több tényezős dolog volt, hogy erre a döntésre jutottam/tunk. Végül is, jól érzem magam, miniManó is jól van, szépen növöget és ficánkol. Jól megvagyunk. Minden pillanatát élvezem ennek az állapotnak, hihetetlenül jó érzés, amikor érzem a mocorgását. Legújabb szokásai: amikor nem tetszik Neki, hogy az íróasztal felett görnyedek, bebújik a bordáim alá, és ott mocorog. Olyankor szépen megkérem, hogy legyen szíves kicsit odébb húzódni és békén hagyni, dolgozni. A másik kedvenc időtöltése, hogy teljesen keresztbe fordul, és kifelé nyomakodik a hasfalam felé. J Elég vicces formákat ölt olyankor a pocakom. Nagyon jó nézegetni a pocim reggelente, (kávézni még vissza szoktam bújni) olyankor szinte mindenütt aprócska kezecskék, vagy lábacskák nyomogatják kifelé, és szinte hullámzik az egész. Gondolom, ilyenkor nyújtózkodik a drágám. Egyetlen kellemetlen dolog van csak, hogy nem tudok aludni. Pedig úgy érzem, nagyon kimerült vagyok, de éjjel 3 körül szinte mindig felébredek és akkor majdnem reggelig forgolódom, persze sehogy sem találom a helyem. Mostanában kettesben vagyunk a kislányommal. A „nagy” kollégiumban van, Apucink pedig egy rehabilitációs kórházban gyógyulgat. Erre még mindig a baleset miatt van szükség. Négy hetet mondtak, hogy szükséges, de lealkudta három hétre. Még így is nagyon sokára találkozunk. L nagyon messze van, és lehetetlenség meglátogatni is. Borzasztóan hiányzik. Mms-ben szoktam küldeni Neki pocak-fotókat, hogy ne rémüljön halálra, amikor meglátja mekkora elefánt méretű lettem. Tényleg szinte napról-napra csak nő a hasam. A múlt héten bevásárlás közben megkérdezték, hogy mikorra várjuk miniManót, és csodálkoztak, mert azt hitték, hogy csak pár hetem van hátra… Pedig azért annyira nem vagyok óriás. Szerintem.