Tudom, már túl vagyunk az ünnepen, de mégis szeretnék róla néhány gondolatot írni.
A lányokkal mindig ünnepeltük, de most ez az idei mégis más. Másként élem meg, és Kedvesemnek sikerült felejthetetlenné tenni… Úgy kezdődött, hogy szombatra rendeltük meg a mamák virágait, mert a vasárnap már reggel útnak kellett indulni, hogy mindenhova eljussunk. Tehát szombat délelőtt „egy kis dolgom akadt, majd jövök” felkiáltással Apucink elszivárgott. Nemsokára egy malomkerék nagyságú fantasztikusan gyönyörű rózsacsokorral jött haza. Ezt kaptam Tőle. Hozott még egy szál szintén gyönyörű rózsát, ezt pedig a kisfiúnktól kaptam. J Nem lehet szavakat találni rá, mennyire megható és gyönyörű pillanat volt. Most is csak úgy cikáznak a gondolatok a fejemben, de nem tudom őket leírni, mert egyszerűen ezt az érzést nem lehet.
Vasárnap reggel még félálomban, az ágyban kaptam a köszöntést Zsuzsitól, a kisebbik lányomtól. Egy nagyon szép fogalmazást mondott el arról, hogy mit és miért szeret bennem. Majd megkaptam apró saját gyártású ajándékait. Édes volt nagyon, nem is bírtam ki könnyek nélkül.
Jó lesz visszagondolni még évek múlva is erre a napra, mert azt hiszem ennyi gyengédség, szeretet rengeteg boldogságot és erőt ad még akkor is, ha csak gondolunk rá.