Két hónapos lett miniManó

2008 október 4. | Szerző: Panna* |

 

Szélvész módjára telnek a napok… miniManó „már” két hónapos. Napról-napra fejlődik, egyre okosabb/ügyesebb. Legújabb mutatványaink: Ha a kezébe adom a (jelenleg) kedvenc holdacskás csörgőjét, rögtön rágcsálni kezdi. Egyedül ugyan még nem nyúl semmi után, de nem is várható tőle. Nem szeret hason feküdni, de ha úgy teszem le, akkor szépen tartja a fejét. Na ezt nem lehet sokáig művelni, mert szédületes kiabálásba kezd. Persze, mint minden alól itt is van kivétel: ha az én hasamon fekszik néhány percen belül, félájultan alszik J Gondoltam, egyszer kipróbálom, hogy így mennyit aludna, de szokás szerint nem én győztem. Kb. egy óra múlva, nem éreztem egyik porcikámat sem, úgy elzsibbadtam. Természetesen abban a pillanatban, amikor a buksija az ágyat érte már ki is nyílt a szeme. Nagyon édes gyerek (persze én sem vagyok elfogult egy cseppet sem). Ha valami igazán a kedvére való hangosan kacag. Imádja, ha mondókákat mondok vagy énekelek neki, na azt végig nevetgéli. Jelenleg toplistás a Töröm-töröm a mákot… és az Így ketyeg az óra… ezeket el is mutogatjuk. Eddig sem sírt, de inkább csak eltűrte a fürdést, most már élvezi is. Így két hónap után rátaláltunk arra a testhelyzetre, amit szeret. A vetkőzéssel eddig sem volt gond, de azt az örömet, ami a szemében van olyankor, amikor meztelenül kalimpálhat kezével-lábával, azt nem lehet leírni. Annál inkább nem szereti az öltöztetést. Mindenféle trükköt kipróbáltam már, de mire ráadom a ruhákat, mindig eltörik a mécses.

Megkapta az első védőoltást a héten. Már előre rettegtem mi lesz, mennyire lesz nyűgös, lázas, stb. Sokkal rosszabbra számítottam, de doktor bácsink profin adta be neki, alig sírt egy kicsit. Szerencsére nem volt lázas. Nyűgös is csak aznap délután, de fájhatott neki mert még álmában is sírdogált. Kis vizes ruhás borogatás, meg egy kis vigasztaló cici és másnapra nyoma sem volt a rosszkedvnek és fájdalomnak. Szépen gyarapodik, 6230gr-nak és 61 cm-nek mérte a védőnő. Olyan igazi kis vasgyúró fiúcska, de nem mondanám kövérnek. Az étvágya kifogástalan, csak szopik még. Bár titokban kóstoltattunk vele alma kinyomott levét, ami annyira ízlett, hogy 3 mokkáskanállal is lecsúszott. A szőlő ugyanígy kicsöpögtetett leve, viszont annyira nem volt nyerő ezért nem is próbáltuk tovább. Na, ezeket a próbálkozásokat még nem valljuk be  sem a védőnőnek, sem a doktor bácsinak J De gyanítom, hogy nincs olyan szülő, aki betartja, hogy féléves korig semmit sem kóstoltat. Meg hát élvezet látni, amikor nyalogatja a kis száját utána, mert annyira jól esett az új íz. Annyi csoda történik velünk napról-napra, de most így, hogy le szeretném írni, nem jut az eszembe csak a töredéke. Tényleg úgy van, hogy minden napra jut valami apró újdonság. No, nem baj, így legalább marad a következő bejegyzésre is.