Babaszoba, 4D és egyebek…

2008 június 16. | Szerző: Panna* |

 

Ma megnéztem a virtuális vonalzómat, ha miniManó tartja a papírformát, 40 nap múlva kezemben tarthatom. Várom már nagyon, de közben rémülettel tölt el, hogy mihez is fogok én kezdeni egy ennyire aprócska babával. Biztosan először mindenki így van ezzel, így bízom benne, hogy majdcsak belejövök én is…  Apukája szerint, majd hazahozzuk és nézegetjük J

 

Készül a babaszoba is. Most nem magunkat akarom fényezni, de gyönyörűűűűű! A legjobb benne, hogy mi csináljuk, nem katalógusból meg egyebek. Igazi kispasis, de közben mégis babás. Lassacskán a kelengye is összeáll, meg az én csomagom is. Tehát tényleg végzünk mindennel, mire a fiatalúr megérkezik.

Múlt szerdán elmentünk újra 4D-re.  Khmm. Ez most valódi kidobott pénz volt… Picikém úgy fogta az arcocskáját, hogy semmit sem lehetett belőle látni. Próbálta a szonográfus mozgatni, én is fordultam mindkét oldalamra, de csak azt értük el, hogy mindkét keze és még az egyik lába is takarta, tehát semmit nem mutatott. Gondolom, elege van már az állandó kukucskálásból. Kicsit csalódottan jöttünk el, de hát ez van, majd láthatjuk még eleget. A becsült súlya 2546 g, a bpd-je 90mm. Itt is megdicsérték, hogy szép nagy baba. Minden szép szabályos. Hallgattunk egy kis szívhangot is. Jaaj ezt annyira jó hallgatni. Most már szinte minden gondolatom körülötte forog. Mi lesz, hogy lesz, épp mit csinál, hogy fekszik, tudni fogom-e, hogy indulni kell, meg ilyenek. Sokat mocorog, gondolom, helyezkedik. Van, amikor egyátalán nem tudom beazonosítani épp mi van fent, és mi lent, meg sokszor megkérem ne könyököljön annyira. De továbbra is jól viselem az egészet. Nem tudom miért, de sokan szinte sajnálkozva mondják, hogy jaj te szegény, hogy bírod. Viccesen azt szoktam válaszolni, hogy szeretnék most elefánt lenni, mert azok sokkal több ideig hordják a kicsinyeiket. Őszintén szólva, imádok terhes lenni. Igaz, hogy sokkal lassabban haladok mindennel, és a lábujjaim is néha elérhetetlen messzeségben vannak, de mindent összevetve, jó. Az érzés, hogy a pocakomban van egy kisember, aki azért születik, mert akartuk és szeretjük és az életünk értelme lesz, semmivel nem összehasonlítható.