Rohan az időőőőő…….

2008 december 12. | Szerző: Panna* |

 

Ajaj, szalad az idő… méghozzá szélsebesen. Ahogy telnek a napok annyi minden történik velünk. Mire ideérek, hogy leírjam már rég aktualitását vesztette vagy pedig szőke fejemmel elfelejtem mit is akartam.

Tehát számok: 4 hónap, 66 cm és 7900 gr. Nem nagyon akarják elhinni, de még mindig csak szopizik. Na jó a kóstolgatást nem számolom, mert azok csak olyan belenyalintások az új ízekbe. És nem írok újdonságot, imádom. Akkora beleéléssel szopizik, hogy azt leírni nem lehet. Néha rám néz közben, olyan tekintettel, amitől meg lehetne zabálni. Túl sok új dolgot nem csinál, inkább tökéletesítette a régebbieket. Már biztosan forgolódik jobbra-balra, néha hasra is. Hasról hátra még csak segítséggel megy, pedig állítólag ez a könnyebb. Ha hason van teljesen kinyomja magát a kezeivel. Nyúl a játékokért, rögtön a szájában köt ki minden. Imád „olvasni”. Valami eszméletlen gyönyörűség lehet az újságok lapjait összegyűrni, ezzel hosszú percekig eljátszik. Az elmúlt hónapban nagy mókamester lett, ha épp nem figyelek rá, akkor ő kezdeményezi a játékot. Hatalmasakat kacag, sikongat. Szereti, ha „dobálom”, vagy ha a lábszáramon hason fekve „repülőzünk”. Imád Apácskával bohóckodni. Este fürdés előtt különösen jó formában van, olyankor zeng a lakás a szebbnél szebb kacagásoktól. Olyankor már Zsuzsink is végez mindenféle házi feladattal, el lehet képzelni mekkora viháncolás van. Zsuzsival imádják egymást. Bármilyen fáradt is Zolikám, egy nevetés mindig jár neki. Cserébe Zsuzsi hozza-viszi, vetkőzteti-öltözteti, mesél neki, nevetteti. Édesek együtt. Nagyon örülök neki, hogy nem lett semmi féltékenység. Legalábbis eddig nem látok erre utaló dolgot.

Ja, és a múltkor kimaradt, még októberben megtartottuk a keresztelőt. Nagyon jó fiú volt, meg is dicsérték, mert egy hangja sem volt, végig csak nézelődött illetve aludt.  Az utána következő ebéden pedig mindenki fogta, kézről-kézre járt. De nem úgy tűnt, mintha bánná.

Mostanában karácsonyi bevásárlás címszóval sokat járunk különböző boltokban, bevásárlóközpontokban. Ő a babakocsiból vidáman nézelődik, érdekli minden, de sosem nyűgösködik. Csak cici legyen időben, az meg szerencsére mindig kéznél van J.  Így persze szopizott már parkolóban az autó hátsó ülésétől kezdve az étterem eldugott sarkáig bezárólag szinte mindenhol. Nagyon várom a karácsonyt, (régen vártam ennyire) Vajon Zolikám mennyit fog fel belőle? Bár szerintem, csak rácsodálkozik a fénylő díszekre, fényekre most még. Nem veszünk neki sok mindent. Egy zenélő, állathangokat utánozó játékot kap meg apró kézbe fogható dolgokat. De vannak nagyszülők, nagynénikék és nagybácsikák, kedves ismerősök, biztosan lesz játék bőven. Valahol hallottam vagy olvastam, már nem emlékszem, hogy mire a gyerek eléri az egy éves kort addigra 1 méter magasságban borítják a padlót a játékok. Szerintem nálunk nem kell ennyi időnek eltelni J