Egy éve…
2008 november 24. | Szerző: Panna*
Kicsit off lesz most ez a bejegyzés. Elnézést érte, de le kell írnom, nem akarom magamban tartani. Napok óta gondolkodom, hogyan is lehetne ezt úgy megfogalmazni ahogy érzem. Lehet, hogy képtelenség.
Kezdem ott, hogy tegnap egy éve… akkor tudtuk meg, hogy miniManó a pocakomban van. Tegnap egész nap ott motoszkált a fejemben a gondolat, és reggel öltözködéskor ismét megnéztem és rámosolyogtam a pozitív tesztre ami azóta is a fehérneműs fiókomban lapul. Olyan jó érzés volt újra átgondolni az eseményeket. Mennyire örültünk, hogy sikerült!!
Aztán itt a mai nap: ma egy éve volt a balesetünk. Erre nagyon rossz visszaemlékezni. De a feldolgozásához ez is kell. Nem tudom mennyi időnek kell eltelnie, hogy ne álmodjak vele, hogy ne jusson eszembe. Tudom, hálát adhatnék, hogy bár maradandó testi és lelki sebekkel, de túléltük, és főleg, hogy miniManónk épen és egészségesen született. De akkor is: jó lenne már elfelejteni. Néhány napja még úgy gondoltam ma elmegyünk oda a baleset helyszínére és elmondunk egy imát, hogy itt lehetünk még ezen a világon. Ma úgy érzem, nem tudnám megtenni, mert vezetni azóta sem szeretek, de ma nem tudnék autóba ülni. Így marad ez a post: leírtam, bár nem valószínű, hogy változik bármi is. Csak leírtam…
Valami szépet szeretnék megosztani Veletek…
2008 november 20. | Szerző: Panna*
Érints meg!
Ha kisbabád vagyok –érints meg.
Szükségem van az érintésedre, úgy, ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretet ad.
Ha gyermeked vagyok –érints meg.
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.
Ha kamasz fiad vagyok –érints meg.
Ne hidd, hogy nem kell éreznem, hogy törődsz velem
Csak azért, mert már majdnem felnőttem.
Szükségem van szerető karjaidra, szükségem van lágy hangodra.
Az élet viharában a bennem élő gyermek érted kiált.
Ha barátod vagyok –érints meg.
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés.
Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz.
Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül.
Lehet, hogy az érintésed minden, amit kapok.
Ha életed párja vagyok –érints meg.
Talán azt hiszed, hogy szenvedélyed elég nekem.
De csak karjaid tartják távol a félelmet.
Szükségem van lágy, vigasztaló érintésedre
Mely emlékeztet, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok.
Ha felnőtt gyermeked vagyok –érints meg.
Ha van is saját családom, akiket megölelhetek,
Mégis szükségem van anyám vagy apám karjára, mikor gyenge vagyok.
Szülőként máshogy látlak.
Már jobban tudlak becsülni.
Ha idős szülőd vagyok –érints meg.
Ahogy én érintettelek, mikor kicsi voltál.
Fogd a kezem, ülj közelebb, adj erőt.
Melegítsd megfáradt tagjaimat közelségeddel.
Bár a bőröm ráncos, érintésre vágyik.
Ne félj. Érints meg!
Újdonságok…
2008 november 11. | Szerző: Panna*
Megtörténtek miniManó első csínytevései J No persze nem olyan egetverő nagy rosszalkodások voltak ezek.
Tehát: Általában valamit mindig eszetlenkedünk annak érdekében, hogy Zolikám arcára mosolyt csaljunk. Már napok óta kacagott azon, amikor az autót utánoztam: brrrrr… Igazgatta a csöpp kis száját, de csak nem akart sikerülni neki. Egyik reggel szopi közben rám nézett, vigyorogni kezdett és természetesen tele szájjal, tökéletes brrrrrrr-t produkált. Nyaktól felfelé mindenhova jutott tej. Persze megdicsértem, azóta is lelkesen brrrr-zik, ha szerencsém van nem tejjel.
A másik: Már majdnem azt hittem nem vagyok agyilag annyira jól. Hiszen úgy emlékeztem, hogy feladtam rá a zoknicskát, ráadásul jó magas szárú térdzoknit, és még sincs rajta. Megint ráadtam. Rájött a kis csibész, hogy lehet az egyik lábával a másikról leügyeskedni. Szédületes tempóban teszi. Gondoltam kicselezem. Úgyis vettünk egy nagyon édes szarvasos mamuszkát, azzal együtt úgy sem tudja lerúgni. Dehogynem, együtt a kettőt. Villámgyorsan. Ma szinte egész nap ezt játszottuk, ő lerúgja, én ráadom. Persze amikor megkérdezem, hogy már megint hol a zokni, nevetni kezd. Azt hiszem, holnaptól visszatérünk a lábfejes rugikhoz.
Vannak új ügyeskedések is, amiket nem túl régóta csinál: lábával jó nagy lendületet vesz, és az oldalára fordul. No még nem mindig sikerül azért, de lelkesen próbálgatja. Aztán, ha túl nagy a lendület és véget ér a párna (ez a nagy ágyon történhet csak meg), hason landol. Vigyázni kell, mert a kezecskéjét még nem tudja kivenni maga alól. Aztán: nagyon szépen támaszkodik az alkarján hason. Igen Ő, aki születése óta keservesen sírt, ha hasra fordítottam! Már majdnem kétségbe estem, hogy fog ez a gyerek mászni és lelkesen forgattam naponta hacsak pár másodpercre is hasra. Csak lestem tátott szájjal, amikor egyik reggel megtámasztotta magát, majd leskelődni kezdett. Ezt, azóta már annyira tökéletesre fejlesztette, hogy elé teszek egy kis könyvet tudományos arccal nézegeti. Jaj és el ne felejtsem, KACAG. Hangosan, gurulósan, igazi babás kacagással. A legszebb kacagás, amit hallottam. Na jó, ezt még ki kell érdemelni, nem mindennapos de egyre gyakoribb. Gőgicsél is, szinte mindenhez van hozzáfűzni valója. Éjszaka is, ha felébredt, beszélgetni kezd szerencsére, nem sírdogál.
Két hete voltunk az aktuális oltásokat beadatni, akkor mérték, 7200 gr és
Kirándulás
2008 október 15. | Szerző: Panna*
Csodálatos idő volt az elmúlt napokban. Hétvégére terveztünk is egy kis kiruccanást, horgászni mentünk. Jó messzire. Van egy fantasztikus hely, kisebb és nagyobb tavakkal, parkkal, játszótérrel, étteremmel. Szóval minden van, ami egy családnak kellemes időtöltést nyújt. Tehát hajnalban volt az ébresztő, miniManó evett, összepakoltuk amit vinni akartunk, és útra keltünk. Jó párás-ködös volt még az idő amikor odaértünk, így csak Apácska és Zsuzsi szálltak ki az autóból, mi még Zolikámmal összebújva szundikáltunk kicsit. Később, -persze jól bebugyolálva- mi is kimerészkedtünk. Vittük a babakocsit, így Manókám kényelme is biztosítva volt. Amikor éhes lett ügyesen szopizott aztán aludt vagy nézegette a faleveleket. Sétálgattunk, bejártuk az egész területet. Zsuzsi kis unszolásra a játszótéren talált barátokkal ugrabugrált. Néha jött egy-egy szendvicsért, néha mi néztünk rá. Apácska pedig leste a kapásjelzőt. J A terv az volt, hogy addig maradunk, amíg a pici bírja, de ha így tettünk volna, akkor még lehet most is ott ülnénk… Semmi gond nem volt vele, tényleg csak evett, aludt egész nap. Jól elfáradtunk mire haza értünk. De nagyon jó volt végre kimozdulni.
Két hónapos lett miniManó
2008 október 4. | Szerző: Panna*
Szélvész módjára telnek a napok… miniManó „már” két hónapos. Napról-napra fejlődik, egyre okosabb/ügyesebb. Legújabb mutatványaink: Ha a kezébe adom a (jelenleg) kedvenc holdacskás csörgőjét, rögtön rágcsálni kezdi. Egyedül ugyan még nem nyúl semmi után, de nem is várható tőle. Nem szeret hason feküdni, de ha úgy teszem le, akkor szépen tartja a fejét. Na ezt nem lehet sokáig művelni, mert szédületes kiabálásba kezd. Persze, mint minden alól itt is van kivétel: ha az én hasamon fekszik néhány percen belül, félájultan alszik J Gondoltam, egyszer kipróbálom, hogy így mennyit aludna, de szokás szerint nem én győztem. Kb. egy óra múlva, nem éreztem egyik porcikámat sem, úgy elzsibbadtam. Természetesen abban a pillanatban, amikor a buksija az ágyat érte már ki is nyílt a szeme. Nagyon édes gyerek (persze én sem vagyok elfogult egy cseppet sem). Ha valami igazán a kedvére való hangosan kacag. Imádja, ha mondókákat mondok vagy énekelek neki, na azt végig nevetgéli. Jelenleg toplistás a Töröm-töröm a mákot… és az Így ketyeg az óra… ezeket el is mutogatjuk. Eddig sem sírt, de inkább csak eltűrte a fürdést, most már élvezi is. Így két hónap után rátaláltunk arra a testhelyzetre, amit szeret. A vetkőzéssel eddig sem volt gond, de azt az örömet, ami a szemében van olyankor, amikor meztelenül kalimpálhat kezével-lábával, azt nem lehet leírni. Annál inkább nem szereti az öltöztetést. Mindenféle trükköt kipróbáltam már, de mire ráadom a ruhákat, mindig eltörik a mécses.
Megkapta az első védőoltást a héten. Már előre rettegtem mi lesz, mennyire lesz nyűgös, lázas, stb. Sokkal rosszabbra számítottam, de doktor bácsink profin adta be neki, alig sírt egy kicsit. Szerencsére nem volt lázas. Nyűgös is csak aznap délután, de fájhatott neki mert még álmában is sírdogált. Kis vizes ruhás borogatás, meg egy kis vigasztaló cici és másnapra nyoma sem volt a rosszkedvnek és fájdalomnak. Szépen gyarapodik, 6230gr-nak és 61 cm-nek mérte a védőnő. Olyan igazi kis vasgyúró fiúcska, de nem mondanám kövérnek. Az étvágya kifogástalan, csak szopik még. Bár titokban kóstoltattunk vele alma kinyomott levét, ami annyira ízlett, hogy 3 mokkáskanállal is lecsúszott. A szőlő ugyanígy kicsöpögtetett leve, viszont annyira nem volt nyerő ezért nem is próbáltuk tovább. Na, ezeket a próbálkozásokat még nem valljuk be sem a védőnőnek, sem a doktor bácsinak J De gyanítom, hogy nincs olyan szülő, aki betartja, hogy féléves korig semmit sem kóstoltat. Meg hát élvezet látni, amikor nyalogatja a kis száját utána, mert annyira jól esett az új íz. Annyi csoda történik velünk napról-napra, de most így, hogy le szeretném írni, nem jut az eszembe csak a töredéke. Tényleg úgy van, hogy minden napra jut valami apró újdonság. No, nem baj, így legalább marad a következő bejegyzésre is.
Mindennapjaink
2008 szeptember 15. | Szerző: Panna*
MiniManónk elmúlt 6 hetes. Igen szépen gyarapodik, jelenleg 5460gr és
MiniManó ma 1 hónapos és 2 napos :)
2008 szeptember 2. | Szerző: Panna*
Ajaj, százezer éve nem jártam erre. No jó, csak néhány hete… Helyzet az, hogy úszok mindennel. Nem tudom, ki hogy van/volt vele, de még nehezen alakul ki mikor mire jut idő. MiniManó rengeteget fejlődött, a 3 hetes tanácsadáson a mért súlya 4400 gr, hossza
Kicsit off: nagyon köszönöm a hozzászólásokat, gratulációkat, sajnos még mindig nem tudok az üzenő falra írni, de máséra sem, nem csak a sajátomra. Varázsmogyoró az első pillanattól olvasom a Te blogodat, a régit is és az újat is. Gratulálok, és veled izgulok.
Rohan az időőőőő…….
2008 december 12. | Szerző: Panna*
Ajaj, szalad az idő… méghozzá szélsebesen. Ahogy telnek a napok annyi minden történik velünk. Mire ideérek, hogy leírjam már rég aktualitását vesztette vagy pedig szőke fejemmel elfelejtem mit is akartam.
Tehát számok: 4 hónap,66 cm és 7900 gr. Nem nagyon akarják elhinni, de még mindig csak szopizik. Na jó a kóstolgatást nem számolom, mert azok csak olyan belenyalintások az új ízekbe. És nem írok újdonságot, imádom. Akkora beleéléssel szopizik, hogy azt leírni nem lehet. Néha rám néz közben, olyan tekintettel, amitől meg lehetne zabálni. Túl sok új dolgot nem csinál, inkább tökéletesítette a régebbieket. Már biztosan forgolódik jobbra-balra, néha hasra is. Hasról hátra még csak segítséggel megy, pedig állítólag ez a könnyebb. Ha hason van teljesen kinyomja magát a kezeivel. Nyúl a játékokért, rögtön a szájában köt ki minden. Imád „olvasni”. Valami eszméletlen gyönyörűség lehet az újságok lapjait összegyűrni, ezzel hosszú percekig eljátszik. Az elmúlt hónapban nagy mókamester lett, ha épp nem figyelek rá, akkor ő kezdeményezi a játékot. Hatalmasakat kacag, sikongat. Szereti, ha „dobálom”, vagy ha a lábszáramon hason fekve „repülőzünk”. Imád Apácskával bohóckodni. Este fürdés előtt különösen jó formában van, olyankor zeng a lakás a szebbnél szebb kacagásoktól. Olyankor már Zsuzsink is végez mindenféle házi feladattal, el lehet képzelni mekkora viháncolás van. Zsuzsival imádják egymást. Bármilyen fáradt is Zolikám, egy nevetés mindig jár neki. Cserébe Zsuzsi hozza-viszi, vetkőzteti-öltözteti, mesél neki, nevetteti. Édesek együtt. Nagyon örülök neki, hogy nem lett semmi féltékenység. Legalábbis eddig nem látok erre utaló dolgot.
Ja, és a múltkor kimaradt, még októberben megtartottuk a keresztelőt. Nagyon jó fiú volt, meg is dicsérték, mert egy hangja sem volt, végig csak nézelődött illetve aludt. Az utána következő ebéden pedig mindenki fogta, kézről-kézre járt. De nem úgy tűnt, mintha bánná.
Mostanában karácsonyi bevásárlás címszóval sokat járunk különböző boltokban, bevásárlóközpontokban. Ő a babakocsiból vidáman nézelődik, érdekli minden, de sosem nyűgösködik. Csak cici legyen időben, az meg szerencsére mindig kéznél van J. Így persze szopizott már parkolóban az autó hátsó ülésétől kezdve az étterem eldugott sarkáig bezárólag szinte mindenhol. Nagyon várom a karácsonyt, (régen vártam ennyire) Vajon Zolikám mennyit fog fel belőle? Bár szerintem, csak rácsodálkozik a fénylő díszekre, fényekre most még. Nem veszünk neki sok mindent. Egy zenélő, állathangokat utánozó játékot kap meg apró kézbe fogható dolgokat. De vannak nagyszülők, nagynénikék és nagybácsikák, kedves ismerősök, biztosan lesz játék bőven. Valahol hallottam vagy olvastam, már nem emlékszem, hogy mire a gyerek eléri az egy éves kort addigra1 méter magasságban borítják a padlót a játékok. Szerintem nálunk nem kell ennyi időnek eltelni J
Oldal ajánlása emailben
X